A MagikMe egy olyan kezdeményezés, ami azt tűzte ki célul, hogy azoknak a gyerekeknek is lehetővé tegye a játszótéren való közös játszás élményét, akik olyan súlyosan mozgássérültek, hogy a jelenleg létező speciális játszótéri eszközök közül is alig akad olyan, amit használni tudnának. Amikor először felmerült bennünk az integrált játszótér ötlete, pár percig azt hittük, hogy feltaláltuk a spanyolviaszt, aztán kiderüt, hogy csak idehaza ilyen siralmas a helyzet. Nyilván Amerikában létezik nyolcezer ilyen játszótér, Nyugat-Európában úgyszintén, úgyhogy csak annyiban spanyolviasz, mint ha mondjuk a felhőkarcolót találtuk volna fel. Viszont, amit kitaláltunk mégiscsak különleges, több szempontból is.
A Pillango ( korábbi nevén Labirynth) olyan eszköz, amit tényleg súlyosan mozgássérült és súlyosan halmozottan sérült gyerekek is tudnak használni, akik nem tudnak ülni, nem tartják jól a fejüket, nem használják ügyesen és könnyen a kezüket. Különlegességük az is, hogy a gyerekek kerekesszékeikből, babkocsijaikból kiszállva tudnak játszani benne, ami azért jó, mert - amíg ez kivitelezhető és nem túl nagy fizikai erőfeszítés egy gyereket kiemelni a kerekesszékéből – közösebb, testközelibb helyzetet tud teremteni, ráadásul külön élményt adhat a súlyosan mogássérült gyerekeknek, hogy a saját kis önindította mozgását használva tud részt venni a játékban közösen másokkal. A súlyosan mozgássérült gyerekek számára nagyon fontos szempont a pozicionálás is, bizonyos helyzetekben például a kitámasztott hasaló testhelyzet sokkal előnyösebb, mint egy passzívabb ülőhelyzet, a jó pozíció önmagában fejlesztőhatású tud lenni, a gyerekek így akár észre sem veszik, és titokban meg vannak tornáztatva, pedig ők azt hitték, hogy csak leugrottak kicsit a játszóra.
Ezek a szempontik vezéreltek minket, amikor kitaláltuk a Pillango koncepcióját. Sokat dolgoztunk formatervező mérnökeinkkel, Csortán Beátával és Lendvai Beátával, illetve a statikussal Kis Lacival, valamint többször egyeztettünk gyerekeink gyógytornászaival Váró Annával és Hajtó Krisztával, mire az elképzeléseinkből és a formatervezők szaktudásából és tapasztalatából teljes egésszé állt össze a kép.
Ez egy olyan rugós libikóka, amin négy kisgyerek tud együtt játszani olyan pozicionálással, ami a megülni nem tudó gyerekeknek is lehetővé teszi a részvételt, így aztán négyük közül kettő akár igen súlyosan mozgássérült is lehet. Ennek a négy kisgyereknek pedig az a feladata, hogy együtt, egymásra figyelve és együttműködve úgy irányítsák a libikóka mozgását, hogy a középen lévő labirintus közepébe bevezessék a kishajót. Ha sikerül, öröm és ujjongás, ha nem sikerül, akkor csak billegtek együtt egy jót, miközben sokat tanultak a másság elfogadásáról és a közös játék öröméről.
Hiszünk abban, hogy ez fontos minkét oldalnak, a simának és a fordítottnak is, mert semmi sem fog közelebb vinni egymáshoz két nézőpontot, mint a kölcsönös megismerés és a közös élmény, ezt pedig a legjobb minél korábban elkezdeni.
